Sziasztok!

Először is bocsánatot szeretnék kérni mert elég sokáig nem jelentkeztem. Ennek több oka is van. Eléggé elfoglalt voltam az utóbbi hetekben és túl lusta voltam nekiülni és leírni mindent, mert hát igen történt egy-két dolog az elmúlt hónapban. Most vasárnap délután van, mindenki tanul (nekem nem kell most), én kitakarítottam a lakást, mostam és most úgy döntöttem ideje írni valamit a blogba is. Úgyhogy felkészítek mindenkit: most van időm és energiám, hogy idevarázsoljak egy kisregényt. Szóval, hol is kezdjem...

Talán az elmúlt hónap legfontosabb eseménye itt Bredában a karnevál volt. De hogy ez mit is jelent valójában azt talán egy újságcikk fogalmazta meg a legjobban amit egyik nap olvastam. A cikk címe: „Four days of complete madness” azaz „Négy nap teljes őrület”. És a cikk: „ Amikor a belvárosban sétálsz és hirtelen nevetségesen részeg nyuszikkal, kalózokkal, superman-ekkel vagy épp sétáló tamponokkal vagy körülvéve akik totál idiótán viselkednek, és neked ötleted sincs mi történik, ne hidd azt hogy paranoiás lettél – ez csak az évnek az a része amikor az őrültségnek nincsenek határai, amikor a sör egyenlő a vízzel és amikor mindenki a barátod....igen, 4 nap teljes őrület: ez a Karnevál!!” És igen: ez nem egy átlagos farsangi buli otthon. Ez nem velencei karnevál amikor a turisták nézik ahogy a helyiek kulturáltan felöltözve mennek végig az utcákon. Ez egy olyan szokás amit egyszer az életben át kell élni hogyha van rá lehetőség. Azért megpróbálom rendesen visszaadni az élményt itt. Négy napon keresztül éjjel nappal folyamatos buli volt a belvárosban. Minden pub, étterem vagy szórakozóhely nyitva és természetesen csak azokat engedték be akiken valamilyen jelmez volt. De nem is volt szükséges figyelni mert nem lehetett látni olyat az utcán aki nem viselt volna valami szokatlant. Amikor sétáltunk az utcákon olyan érzés volt minthogyha valami világvége party lenne, mindenki úgy ünnepelt mintha az lenne az utolsó. Kint az utcákon is ment hangosan a zene és ott is táncoltak, énekeltek. A korosztály behatárolhatatlan: szintén a legkisebb gyerekektől a legidősebbekig mindenki bulizott. Mi is természetesen minden este ott voltunk és részt vettünk a mulatságban. Csütörtökön már elkezdtük bár akkor még csak egy házibuli volt de már mindenki beöltözve ment. Aztán a többi napon általában valakinél gyülekeztünk aztán olyan 11 körül be a városba és hajnalig ott voltunk. A bárokban általában holland zene szólt ami valahogy a lakodalmas és a hütte zene keveréke. Az elején még annyira nem élveztem de miután már a szövegét is és a táncát is megtanultuk egy-egy zenének akkor már szinte mi kértük, hogy adják le. Csütörtöktől hétfőig minden egyes este megünnepeltük a karnevált. Képeket tettem fel sokat facebookra de egy-kettőt ide is töltök majd fel. Hétfőn napközben is bent voltunk mert akkor volt a fő nap. Ment a felvonulás, különbözően feldíszített, elkészített kocsik mentek végig a városon. Szerencsénk volt mert végig olyan jó idő volt hogy napszemüveget kellett húzni és kabát nélkül lehetett sétálgatni. Kedd estére olyan kimerült voltam, hogy nem tudtam sehova menni. Igaz ezzel mindenki így volt úgyhogy lehetőség se lett volna. De aznap este már éreztem, hogy hiányzik az egész. Ez a négy nap tényleg olyan volt amiért már megérte kijönni Hollandiába.

Hogyha már az ünneplésnél tartunk. Erasmuson vagyok amire a legjobb jelző: international. Meg nem tudnám mondani, hogy hány országból vannak itt diákok mindenki más és más szokásokkal ünnepekkel. Március 17-én meg is tapasztaltuk ezt. Két fontos ünnep is zajlott aznap a világban. Olaszország most lett 150 éves, és Szent Patrik napot ünnepelt egész Írország (na meg persze az egész világ). Ezt mi sem hagyhattuk ki úgyhogy egy vegyes estét csaptunk magunknak. Először Claudia áthívott minket, koccintottunk egyet az olaszokra egy nagyon finom olasz borral aztán fogtuk magunkat és elmentünk a legjobb olasz étterembe a városban. Az összes pincér és szakács olasz származású volt úgyhogy Claudia nagyon élvezte hogy végül olaszul beszélhet. Meg kell mondjam én is élveztem hiszen megértettem miről beszéltek (igaz megszólalni nem nagyon tudtam és miután „Grazie” helyett „Gracias”-t mondtam, már nem is nagyon mertem.) Na ez van ha az ember egyszerre 3 nyelvet tanul. Kicsit össze is vagyok most zavarodva. De legalább az angol jól megy. Azt már nem tudják kiverni a fejemből. Legnagyobb meglepetésünkre az egyik pincér rájött az akcentusunkból, hogy magyarok vagyunk és elkezdett magyar szavakat mondogatni majd elénekelte nekünk a „Mókuska mókuska felmászott a fára” c. dalocskát. Persze azt is kifejtette hogy mennyire szereti Magyarországot, hányszor és hány helyen járt már. Ezt mindig is nagyon jó érzés hallani. Miután mozdulni sem bírtunk a hatalmas pizzától, fogtuk magunkat és elmentünk az Eramsus házba (ez a neve annak a helynek ahol csak Erasmusos diákok laknak. Minden bulit ott kezdünk az lett a törzshely:)) ahol Emma az ír lány szervezett egy kis Szent Patrik napi mulatságot. Természetesen mindenki zöldben volt, kaptunk az arcunka zöld lóherét, valami speciális innivalót ittunk és megtanultunk különböző ír táncokat. A hangulat nagyon jó volt úgyhogy 11 körül eldöntöttük hogy bemegyünk a belvárosba az Irish pub-ba ahol folytatjuk a bulit. A terv jó volt de hogy mégse menjen miden olyan egyszerűen történt egy kisebb incidens. Kicsit szétszakadt a társaság mi elöl mentünk de csak toltuk a bicajt mert sok embernek nem volt. Egyszer csak azt látom hogy páran a csapatból iszonyat módon sprintelnek az utca másik végén miközben valaki kiabál. Először azt hittem hogy valamit játszanak, mindenki ott állt nem értette mi történik. Aztán szerencsére Eminek a másik magyar lánynak leesett a dolog és elkezdett kiabálni a fiúknak akik velünk voltak hogy ragadjanak biciklit és menjenek a többiek után mert kirabolták őket. A reakció idő kicsit hosszabb volt már mindenkinél de végül 2 fiú felpattant 2 másik lány bicikliére és elindultak. Később kiderült, hogy mi is történt: 4en sétáltak az utcán lemaradva amikor egy tag hátulról jött és kikapta az egyik lány kezéből a pénztárcáját és elkezdett vele rohanni. Persze mindenki utána de elég gyorsan futott. A tolvaj szerencsétlenségére nem tudta, hogy mind együtt vagyunk és hogy bicikli is van nálunk ezért egy kisebb üldözés után Florin (román srác) utolérte a férfit, leugrott a bicajról egyenesen a tag hátára és leterítette a földre. Egy kis dulakodás ez-az, de aztán odaért mindenki és le tudták fogni rendesen. Szerencsére meg lett minden, a lányok kihívták a rendőrséget. Utólag már csak nevettünk az egészen viszont a nem vicces része az az volt hogy a fél csapatnak be kellett menni az őrsre hogy felvegyék a jegyzőkönyvet. Ami több óráig eltartott így csak páran érkeztünk meg a szórakozóhelyre. Szerencsére én nem láttam mi volt, elég távol voltam az eseményektől így nekem nem kellett bemennem. Olyan 2 óra körül végül mindenki megérkezett, és sikerült megünnepelni Szent Patrikot is és persze Florin-t is aki azóta is a csapat hőse :D

Akár hiszitek akár nem, nem csak bulikból áll itt az élet. De persze a társasági lét mindig azzal kapcsolódik össze. De emellett sok más elfoglaltságom is akad ami teljesen kitölti a napjaimat. Nincs sok időm unatkozni az tény. Először is iskolába járok. Igaz nincs sok órám de azért rendesen bejárok, meg miden hétre beadandók, házi feladatok szóval elég melós. Ráadásul közeledik a vizsga hét. Az első negyed év vége ami vizsgákkal zárul, majd a következő negyed év amikor is új tárgyak lesznek. De ez még messze van. Egyenlőre szorul a hurok el kéne kezdeni tanulgatni. A másik elfoglaltságom mostanában a kondi. Vettem féléves bérletet. A kondi itt van az utca végén úgyhogy amikor gondolok egyet itthon átöltözök, eltekerek majd edzek egyet. Nagyon jó mert rendesen felszerelt és már tudom mikor van csúcs idő amikor nincs szabad gép úgyhogy akkor nem is megyek. Minden este vannak különféle órák is. Zumba, fitnesz, kickbox...stb. Ezekre ingyen be lehet járni akinek van bérlete. Nagyon jó és nagyon megéri. Mostanában a késő délutánjaim ezzel telnek. A harmadik elfoglaltság: munka. Igen találtam munkát és végül sikerült elintézni minden papírmunkát úgyhogy most már hivatalosan is a Promese CD gyárban dolgozok :D Huhh hát ez elég jól hangzott. Ez egy olyan hely ahol sok diák dolgozik köztük sok ismerősöm. 4 órás shift-ek vannak. Minden héten én dönthetem el mikor szeretnék dolgozni. A meló az semmi megerőltető. Cd-ket kell pakolgatni, felcímkézni, papirokat csoportosítani. Mondhatni elég unalmas de én elvagyok vele mert a szünetekben beszélgetünk, munka közben meg gondolkozok az élet nagy dolgairól :) Szóval eléggé besűrűsödtek a napjaim amit nem bánok egyáltalán. Zajlik az élet és nagyon szeretem. A szobámat annyira jól feldíszítettem hogy most már konkrétan hiányozni fog. Az utazgatásokat még nem nagyon döntöttük el. Azt tudom hogy nem fogok hazamenni csak majd a július elején. Ez azért van mert felmentek a repjegy árak és inkább másra költöm azt a pénzt. Most hétvégén jönnek anyáék úgyhogy irány Dél-Hollandia. Sok sok felfedezésre váró hely van, majd írok arról is. De addig is Breda és gyönyörű idő. Mondjuk ezt nem mindig mondhatom el de az elmúlt napokban olyan szépen sütött a nap hogy kint fagyiztunk a füvön a lányokkal. Már a virágok is mindenhol nyílnak (a szobámba is vettem, most azt neveletem). Nem kérünk több esőt, csak sok sok meleget :)

Na azt hiszem már ennyi elég is. Majd igyekszem sűrűbben jelentkezni! Képek meg hamarosan.

Petra

 Itt van pár igért kép....csak mert épp nincs semmi dolgom:)

Először is: Oosterhout, karnevál.

Fent: Mark, Betti és én:)

Lent: Elton John:D

Sültkrumplii

Bééka:

Akkor pár kép a buliról Hágában: a tánctér...

Itt van a szobám ami még lemaradt múltkor:

Akit érdekelnek még képek vagy videók az facebookon láthatja őket :)

Petra

 Sziasztok!

Hát kicsit el vagyok maradva az eseményekkel. Eléggé beindult itt az élet. Sajnos internet nincs a lakásban de amint meglesz a holland bankszámlám, rögtön beköttetjük és akkor sűrűbben el lehet majd érni. Addig is hétköznap a suliban hétvégén meg a Zsófinál lépek kapcsolatba a külvilággal. De belegondolva nem is olyan rossz ez így. Például pénteken nem volt egyáltalán órám de mivel otthon nem nagyon tudtam mit csinálni, ezért bementem a könyvtárba ahol legalább találkoztam emberekkel és nem otthon ültem. Nagyon sok időt töltök bent. Egy átlagos napom úgy néz ki hogy felkelek reggel (attól függően mikor van órám), megreggelizek, csinálok szendvicset egész napra majd beköltözök a suliba és délután 5ig ott vagyok. Órákra járok amikor meg nincs akkor meg netezek vagy beszélgetek valakivel. Tényleg nem töltöttem ennyi időt iskolában 17 éves korom óta. Eléggé felemelő érzés. Na meg itt valahogy komolyabban is veszem az órákat. Tényleg időt és energiát szánok arra, hogy megcsináljam rendesen a beadandókat. Legalább tanulás szempontjából is ér valamit hogy itt vagyok. Igaz csak 3 tárgyam van most az első negyed évben de elég melósak. De mivel ennyi szabad időm van ezért lehet elmegyek dolgozni. Vannak itt diákmelók rugalmas beosztással és majdnem 10 eurós órabérrel amit akárhogy is számolunk elég jó.

Múlt vasárnap megbeszéltem hogy találkozok egy ismerősömmel még nyárról. Mark egy holland srác aki ugyanabban a táborban volt nyáron. Eva barátja (még mindig együtt vannak – Eva jön májusban hozzá:)) úgyhogy én is jól ismerem. Itt lakik és dolgozik Osterhout-ban (10 perc kocsival Bredától). Mondta, hogy eljön értem kocsival és megmutatja milyen is az elő-karnevál errefelé. Betti jött velem. Délután 2kor odamentünk a város főutcájára. Már tele volt emberekkel. Minden egyes ember fel volt öltözve idiótábbnál idiótább jelmezekbe. Mark egy hatalmas rózsaszín nyuszi volt. De volt Heinz ketchup, sült krumpli, és egy egész állatkert is felsorakozott. Csak mi nem voltunk beöltözve. Az utcán egymás mellett voltak a különböző kocsmák és mindegyikben ment az élőzene. Fúvós zenekarok játszottak főleg holland de néha nemzetközi zenét. Hatalmas tömeg volt mindenhol és vasárnap délután majdnem mindenki ittas volt. A korosztály is eléggé megoszlott. Volt ott 1 éves kisbaba bocinak felöltöztetve, de láttunk 80 körüli nagymamákat és nagypapákat akik buliztak a néppel. A hangulatot úgy tudnám leírni mint egy hütte partyt. Talán a zene miatt emlékeztetett rá. Nagyon, nagyon jó volt. Ez egy olyan dolog, hogy egyszer van egy évben és ilyenkor mindenki megőrül. Mi is jártunk egyik helyről a másikra. Megismerkedtünk Mark barátaival meg teljesen ismeretlen emberekkel is. Minden közvetlen volt. De mivel szerintem mi voltunk ott egyedül a nem-hollandok ezért már lassan azon voltam, hogy felírom magamra hogy „I don't speak dutch!”. Mindenki elkezdett beszélni hozzánk nekünk meg fogalmunk sem volt hogy hogy mit mondanak. Persze Markék gondoskodtak róla hogy jól érezzük magunkat. Folyamatosan vették nekünk a söröket. Aztán olyan este 9 körül kezdett miden honnan kiürülni a nép. Ez azért volt hogy mindenki hazamegy időben és ki tudja pihenni magát mert másnap: hétfő reggel – munka. Olyan 9 körül mi is felültünk egy buszra és hazamentünk. Ez az elő-karnevál egyébként a márciusi nagy többnapos karneválnak volt az előzménye. Akkor állítólag a térség legnagyobb bulijai lesznek hasonló őrültségekkel. Eddig mindenki azt mondta, hogy ez egy olyan dolog amit nem szabad kihagyni és hogy muszáj beöltözni. Már nagyon várom.

Hétköznap egyébként főleg szerdánként megyünk bulizni mert akkor vannak az NHTV-seknek szervezett bulik. Most is volt egy „Asia sensation” party. Ázsia témájúra volt feldíszítve a hely meg olyan italokat is lehetett venni. Mivel ez is Compassos szervezésű volt, nagyon sok mindenkit ismertünk és elég jól sikerült. Sajnos korán haza kellett mennem mert másnap reggeltől kezdve gyakorlataim voltak és nem akartam használhatatlan lenni. A biciklivel közlekedés a bulikba most már elég jól megy. Csak az elején volt nagyon furcsa de itt már annyira hozzászoktam. És egyébként nagyon praktikus: gyors és ingyen van.

Tegnap meg Hágában voltunk. Na ez egy elég vicces sztori. Van itt az épületben egy német srác: Simon. Róla már írtam, ő az aki a Handy man-ünk a lakásban. Ő csinálta meg a függönyömet meg a tvnket. Na vele már elég jóban vagyunk mert ő is általában egész nap a könyvtárban csövel. Tegnap délután pont azon gondolkodtam hogy mit is kéne csinálni a hétvégén. Simon ott ült mellettem és mondta hogy épp Thomassal beszél facebookon. (Thomas itt tanult Bredában, volt a BGFen Erasmussal és múlt hétvégén meglátogatta Simont és mi is megismertük) Na és ő mondta hogy Hágában lesz egy buli és hogyha van kedvünk akkor menjünk el. Azt tudni kell hogy Thomas egy olyan szervezettel dolgozik együtt akik siket embereknek szerveznek bulikat. Ilyen főleg Hollandiában létezik, de neki a célja hogy kiköltözik Ausztráliába és ott fog ilyen rendezvényeket csinálni. Na tegnap egy ilyenre mentünk el Hágába. Simonnak van itt kocsija úgyhogy Bettivel karöltve hárman elutaztunk. Kb 1 óra út volt. A buli maga nagyon érdekes volt. Ugye akiknek ez az egész buli szervezve van nem hallják a zenét ezért a többi érzékszervükön keresztül próbálták érzékelni a ritmust: Volt ilyen vibráló táncparkett ami a különböző basszusokra különbözően vibrált a lábunk alatt. És így érezték a ritmust. A fények is érzékeltették a zene hangulatát és különféle illatokat kevertek a levegőbe szélgép segítségével, azt is állítólag a zenének megfelelően. Hogy az ötödik érzék se maradjon ki lányok járkáltak körbe és különböző intenzív ízű italokat és ételeket kínáltak az embereknek. Nagyon örülök, hogy elmentem mert nem sok ilyen élményben lehet része az embernek. Persze elképzelésem sincs milyen a hatás azoknál akik tényleg semmit nem hallanak mert mi végig hallottuk a zenét. A legszebb az egészben az volt ahogy ezek az emberek olyan önfeledten táncoltak mintha tényleg hallanák a zenét. És egy csomót beszélgettem erről Thomassal és mondta, hogy persze nem olcsó összehozni egy ilyen estét de hogy egy csomó cég száll be segíteni. Mondta, hogy gondolkozik azon hogy egy ilyen bulit összehozzon Budapesten is. Hát szóval nagyon jól sikerült a tegnap esténk is. Hágából sokat nem láttunk. Bár nagyon emlékezet Amsterdamra. Ugyanúgy a kis csatornák mindenfelé, na meg véletlenül a piros lámpás negyedbe is betévedtünk:D. Na de ide még tuti visszamegyek. Tényleg tegnap jöttem rá hogy olyan kicsi ez az ország, hogy nem nagyon vannak távolságok. Főleg ha van az embernek kocsival rendelkező barátja :)

Na most egy kicsit sokat írtam a bulikról. Majd legközelebb az iskoláról is mesélek még. Na meg képek azok jönnek jönnek!

Petra

 Sziasztok!

Hát muszáj írnom mert annyi minden történik hogy egyre lustább leszek leírni mindent. Szóóval hétfőn megkeződött az iskola. Oda kellett menni 10-re ahol Anni az egyik Compassos lány (akivel már a welcome partyn összeismerkedtünk) körbevezetett minket az iskolában. Megmutatta mi hol van, csináltattunk diákigazolványt ami egy elég hasznos dolog mert azzal tudunk csak nyomtatni, fénymásolni, fizetni a büfében...stb. Az iskola maga egyébként nagyon szép. NHTV a neve és a betűk szerint van 4 épület. N a főépület, a legtöbb óránk ott van. Mellette H és V épület és a T meg valahol máshol a városban (oda jár Crystal – aki leisure-t tanul azoknak ott van órájuk). Nekünk szerencsénk van mert tényleg közel a suli. Bicajjal olyan 5 perc. Az órákkal egyébként még vannak bonyodalmak. Nem egyszerű megszervezni hogy melyik órára járjunk be mert egy csomót már teljesítettünk otthon. Sajnos nem lehet se hollandot se más nyelven tanulni nekünk. De van angol óránk ami nagyon jó. 2 órás gyakorlat ahol business proposalt fogunk tanulni irni. Meg a tanár nagyon jófej úgyhogy azt élvezni fogom. Van még Tour Operatin amit szintén tanultam már de ott is jóarc a tanár úgyhogy arra is be fogok járni. Jóó kis számolás :) Aztán aviation management ami már egy interaktivabb óra. Minden hétre el kell olvasni egy fejezetet a könyvből meg vannak ilyen házik amiket a következő óra előtt fel kell tölteni. Úgyhogy ez teljesen más lesz mint otthon. Tényleg sok mindent kell majd csinálni és nem csak a vizsgaidőszakban. Ami nem rossz...csak hozzá kell szokni. Egyébként most már elég jól kiismerem magam az iskolában, megtalálom a termeket és ismerem látásból a csoporttársakat. Egy amerikai lánnyal Amy-vel vagyok együtt a gyakorlatokon.

A héten sikerült megvenni a bicikliket. Megtudtuk hogy hol árulnak olcsón használtat, elmentünk és mindenki lecsapott arra amit talált. Én találtam egyet 70 euróért ami a legolcsóbb volt. Nagyon kis cuki lilás rózsaszín részek is vannak benne. De legalább megismerem 100 közül is. A hazaút nem volt olyan zökkenő mentes. Itt teljesen más a közlekedés bicajjal. Sok mindenre kell figyelni egyszerre és nem nagyon tudjuk még a szabályokat. Azt már tudom hogy a járdán tilos menni :D Persze sokszor kerültünk összetűzésbe az autósokkal is. Még jó hogy nem tudom a holland káromkodást. De szép lassan megtanuljuk hogy is van ez. Holnap azért még visszamegyünk és veszünk lámpát mert este életveszélyes kivilágítatlanul közlekedni. Ezt is megtanultuk. De most hogy megvan mindenhova azzal járunk. Tegnapi buliba is pl megnéztük a térképen hova kell menni és eltekertünk. Ez itt teljesen normális hogy így járnak bulizni az emberek. Busz nem nagyon van vagy hajnalban nem jár. A Taxi drága, gyalogláshoz meg azért minden túl messze van. Éjszaka tele van a centrum minden utcája lelakatolt biciklikkel. Csak az a lényeg hogy emlékezz hova tetted mert különben egy örökkévalóság megtalálni.

A társasági élet is eléggé beindult. Most már nagyjából ismerem az összes Erasmusost ( a szakunkon vagyok kb 12-en). Velük mentünk tegnap már buliba is. Elég vegyes felvágott: van portugál, spanyol, franciák, amerikai, finn, szlovén, ír... A múlt héten megismert srác hívott minket egy alapozós buliba hogy utána együtt mehetünk be a centrumba a suli által rendezett valentin napi buliba. Oda is így együtt ment már a csapat. Ott iszogattunk, megismertünk még több embert (meghívást kaptunk péntekre is egy házibuliba). Hihetetlen hogy itt álllandóan buliznak az emberek. Minden egyes nap van valami. Tudom hogy ezt fura tőlem hallani de már lassan én is képtelen vagyok követni. Eléggé tudnak élni itt a diákok. Fel kell venni a ritmust. A tegnapi valentin napi buli egész jó volt. Egy pubba volt (itt az összes táncos szórakozóhely egy pub) és rengetegen voltak. Akkora tömeg volt hogy amikor kimentünk levegőzni nem engedett vissza a biztonsági őr addig amíg valaki ki nem jött. De egyébként nagyon jól éreztem magam. A zene tetszett bár néha benyomtak egy holland vagy német számot amire tombolt a tömeg én meg csak nézem:D. Aztán olyan 3 körül úgy döntöttünk hogy inkább hazajövünk mert ma reggel mindenkinek órája volt. Hát gondolhatjátok milyen friss voltam...

Voltunk a héten Ikeában is. Egy ismerős elvitt minket kocsival ami így utólag belegondolva jó ötlet volt mert a sok cuccot nem tudom hogy hoztuk volna el biciklin. Elég jól bevásároltunk, vettem függönyt, vettünk növényt meg normális eszközöket főzéshez. Vettünk matracokat úgyhogy aki jön látogatni annak van hol aludnia. Van egy ismerősöm itt a házban aki felszereli nekem a függönyt meg beállítja a tv-nket hogy legyen több adó. Egyébként egész sok angol adó van. Adják a sorozatokat: house, how i met... csak holland felirattal. Úgyhogy azt nézzük általában.

Egyébként most már eléggé beállt a midnennapi élet. Napközben mindenki megy a dolgára, iskolába vásárolni..stb. Este meg a soros főz valami finomat és négyen vacsizunk. Még nem telt el nap hogy unatkoztam volna:)

Na teszek fel pár képet. Annyira sokat még nem fotóztam de majd igyekszem!!

Ez az állomás. Ha valakinek ellopják a bicaját akkor csak éjszaka ide kell jönni és lopni egyet:D

A templom ami a centrum közepén áll. Ezekben a sétáló utcákban vannak a pubok, kávézók, üzletek. Népszerű találkozóhely.

A házunk :) Legalsó emelet, balról a második lakás a miénk.

A konyha

A nappali a szép kilátással :D

A tegnapi buli

Na mára ennyi:) majd jelentkezek ha lesz időm meg netem:)

Petra

Sziasztok!

Újabb utazás - más helyszín. Idén úgy gondoltam elég volt a zöldség szeletelésből és nehéz konyhai munkából Amerikában. Egy teljesen más célpontot tűztem ki magam elé: Hollandia. Erasmus ösztöndíjjal kaptam meg a lehetőséget, hogy 5 hónapig itt tanuljak ebben a kicsi ám annál különlegesebb országban. Hogy miért pont Hollandia azt sorolhatnám sokáig. A lényeg az hogy mikor először jártam itt beleszerettem. Breda nevű kisvárosban van az egyetem ahol folytatni fogom a tanulmányaimat, és itt is lakom egy nem éppen kicsi lakásban egy ausztrál lánnyal. Na de kezdjük az elején.

Pénteken hajnali hatkor ment a gépem, úgyhogy miután elbúcsúztam mindenkitől, 0 alvás után kijutottam a reptérre. Ott találkoztam a két másik magyar lánnyal akik szintén a BGF-ről jöttek. Pár óra múlva már Eindhovenben is voltunk. Az alvás persze még mindig nem nagyon jött össze mert nem volt túl rázkódásmentes az utunk. A reptéren már várt ránk a Compass nevű szervezet 2 tagja. A Compass feladata hogy egyengesse a külföldi diákok ittlétét. Olyan 30 perc kocsikázás után már Bredában is voltunk. Egy tipikus egyetemi városhoz lehetne hasonlítani. Elvittek minket a szállást adó szervezethez. Ott aláírtuk a szerződést a lakásra, meg elvileg fizettünk (ami nekem nem jött össze mert valami gond volt persze a kártyámmal...mert miért is ne?). Útközben találkoztunk az olasz lánnyan Claudiával is. Ő lakik Bettivel a szomszédunkban. Olyan 11 körül már el is foglalhattuk a lakást. Crystal nem volt otthon úgyhogy egyedül rendezkedtem be. Hát meg mondom őszintén amikor először szembesültem vele hogy melyik is lesz a szobám és hol fogok lakni 5 hónapig azt hittem elsírom magam. A lakás eléggé le van pukkanva. Alig van benne valami bútor a világítás gyenge. Van egy kis szobám egy szekrénnyel és egy ággyal. Mellette van egy másik apró szobám egy szekrénnyel és egy íróasztallal. Van külön wc, fürdő. Egy nagy nappali ami gyakorlatilag üres. Bár van tévénk a legtöbb adó Holland. A konyha is aranyos bár a sütőt nagyon hiányoljuk. Mivel a legtöbb meleg kaját sütőben tudom megcsinálni ezért fejleszteni kell a főzési képességeimet. Crystal szobája elég nagy, neki ott van egy helyen az asztal meg az ágy. Nekem is meg lehetne oldani csak ki kéne venni a falat a két kicsi szoba között. Nem is értem azt aki ezt tervezte...hát mégis mit gondolt?? Meg hát van egy két elég kényelmetlen dolog. Példálul ezek az emberek nem ismerik a függöny szót. Van sötétítő függöny a szobákban de napközben hogyha nem akarok sötétben ücsörögni akkor ki kell húznom és akkor az egész utca szemtanúja lehet az életemnek. Nem túl kényelmes így átöltözni meg ilyenek. De ez teljesen normális itt. Sétáltunk az utcán és minden házba bepillantást nyertünk: mi lesz a vacsora, mit néznek a tvben...stb. Elég vicces de nekem kifejezetten kényelmetlen. Szóval miután kipakoltam kicsit el voltam kenődve ráadásul nagyon fáradt voltam. Úgyhogy csak ledőltem az ágyra és aludtam 1-2 órát. Sokat nem segitett, de mire felébredtem, megjött Crystal. Összeismerkedtünk, nagyon aranyos lány. Jól megleszünk szerintem. Akkorra már kicsit visszatért belém az élet és lelkesedés. Kedves szomszédainkkal, így négyen lányok elmentünk bevásárolni és kitaláltunk egy rendszert. Minden este főzni fog valaki. És így megyünk sorba, tehát minden negyedik nap nekem gondoskodni valami meleg ételről. Ami egyrészt elég izgalmas mert úgy néz ki elég jól meg fogok tanulni főzni, másrészt pénztárca kímélő és legalább eszünk normálisat is. Szóval első nap Claudián volt a sor. Vett tésztát (mi mást? :D) és csinált paradicsomos tonhalas szószt hozzá. Nagyon finom lett:) Vettünk hozzá egy üveg bort meg kis desszertet. Igazi welcome vacsit varázsoltunk. Második este Crystal csinált ilyen csirkés zöldséges rizst. Azt is mind megettük. Tetszik ez a rendszer. Ma Bettin a sor egy kis paprikás krumplival. Holnap meg én jövök. Még nem találtam ki de valami egyszerűn gondolkodok így elsőre. Az ötleteket szívesen várom mert lesz egypár „napom” az elkövetkező hónapokban. Egyébként van egy kis aranyos supermarket, mindent meg lehet ott találni. Bár érdekes kaják vannak. Nem nagyon ismerem őket ráadásul minden hollandul van írva. A natúr joghurtot csak fél órámba került megtalálni.

A péntek esti programunkat a Compass szervezte meg. Get together party volt a belvárosban. Úgy terveztük hogy busszal megyünk de mivel nem jött ezért gyalogoltunk. Hát gyalog kb 40 percre van a centrum. Ezért kell majd venni bicajt. Egy kis pubban volt a buli. Az elején még nem nagyon voltak, de aztán kezdett gyűlni a nép. Főleg a Compassosokat ismertük meg mert elég korán leléptünk – mindenki hulla volt. Szombaton bementünk a centrumba, hogy vegyünk biciklit. Csak nagyon drágát találtunk ugyhogy majd meg kel tudni, hogy hol lehet non-official helyen venni. Egy csomót sétáltunk a városban. Nagyon szép, van egy hangulata. Sok sétáló utca ahonnan még a kerékpárok is ki vannak tiltva. Majd teszek fel képeket. A nagy séta után sikerült kitapasztalnunk a buszjáratokat is. Most már nagyjából tudom hogy s mint van itt a közlekedés. Bár elég drága úgyhogy nem nagyon tervezem sokat buszozni.

Még péntek este az egyik lány (ő is Claudia) meghívott minket egy házibuliba szombatra. A mellettünk lévő épületben lakik (Itt ez a két épület tele van olyan lakásokkal mint a milyénk és csak külföldi diákok laknak itt – éjjel nappal megy a party). Este 10 körül át is mentünk. A buli olyan 12 után indult be rendesen. Az elején még persze feszengtünk, senkit nem ismertünk ők meg már igen egymást. De aztán egy idő után sikerült beolvadni. Megismertem nagyon sok németet (rengetegen vannak), szereztem új ismeretségeket. A végén már tánc is volt. Aztán olyan fél 5 körül sikerült hazaérni. Még jó hogy nem lakunk messze.

A mai nap egész gyorsan telt. Csak boltba voltunk, inkább punnyadtunk „itthon” (hu de fura ezt leirni). Most már egyre jobb, egyre több embert ismerek a házban, egyre kényelmesebben közlekedek. És nem is költök olyan sokat. Folyamatosan írom hogy mit mire és eddig úgy néz egész szépen ki fogok jönni. Bár az igazán érdekes része holnap jön. Nagyon kíváncsi vagyok az iskolára. Majd legközelebb rakok fel képeket mert most már nincs nagyon időm. Nemsokára újra jelentkezek.

Petra