Sziasztok!

Hát kicsit el vagyok maradva az eseményekkel. Eléggé beindult itt az élet. Sajnos internet nincs a lakásban de amint meglesz a holland bankszámlám, rögtön beköttetjük és akkor sűrűbben el lehet majd érni. Addig is hétköznap a suliban hétvégén meg a Zsófinál lépek kapcsolatba a külvilággal. De belegondolva nem is olyan rossz ez így. Például pénteken nem volt egyáltalán órám de mivel otthon nem nagyon tudtam mit csinálni, ezért bementem a könyvtárba ahol legalább találkoztam emberekkel és nem otthon ültem. Nagyon sok időt töltök bent. Egy átlagos napom úgy néz ki hogy felkelek reggel (attól függően mikor van órám), megreggelizek, csinálok szendvicset egész napra majd beköltözök a suliba és délután 5ig ott vagyok. Órákra járok amikor meg nincs akkor meg netezek vagy beszélgetek valakivel. Tényleg nem töltöttem ennyi időt iskolában 17 éves korom óta. Eléggé felemelő érzés. Na meg itt valahogy komolyabban is veszem az órákat. Tényleg időt és energiát szánok arra, hogy megcsináljam rendesen a beadandókat. Legalább tanulás szempontjából is ér valamit hogy itt vagyok. Igaz csak 3 tárgyam van most az első negyed évben de elég melósak. De mivel ennyi szabad időm van ezért lehet elmegyek dolgozni. Vannak itt diákmelók rugalmas beosztással és majdnem 10 eurós órabérrel amit akárhogy is számolunk elég jó.

Múlt vasárnap megbeszéltem hogy találkozok egy ismerősömmel még nyárról. Mark egy holland srác aki ugyanabban a táborban volt nyáron. Eva barátja (még mindig együtt vannak – Eva jön májusban hozzá:)) úgyhogy én is jól ismerem. Itt lakik és dolgozik Osterhout-ban (10 perc kocsival Bredától). Mondta, hogy eljön értem kocsival és megmutatja milyen is az elő-karnevál errefelé. Betti jött velem. Délután 2kor odamentünk a város főutcájára. Már tele volt emberekkel. Minden egyes ember fel volt öltözve idiótábbnál idiótább jelmezekbe. Mark egy hatalmas rózsaszín nyuszi volt. De volt Heinz ketchup, sült krumpli, és egy egész állatkert is felsorakozott. Csak mi nem voltunk beöltözve. Az utcán egymás mellett voltak a különböző kocsmák és mindegyikben ment az élőzene. Fúvós zenekarok játszottak főleg holland de néha nemzetközi zenét. Hatalmas tömeg volt mindenhol és vasárnap délután majdnem mindenki ittas volt. A korosztály is eléggé megoszlott. Volt ott 1 éves kisbaba bocinak felöltöztetve, de láttunk 80 körüli nagymamákat és nagypapákat akik buliztak a néppel. A hangulatot úgy tudnám leírni mint egy hütte partyt. Talán a zene miatt emlékeztetett rá. Nagyon, nagyon jó volt. Ez egy olyan dolog, hogy egyszer van egy évben és ilyenkor mindenki megőrül. Mi is jártunk egyik helyről a másikra. Megismerkedtünk Mark barátaival meg teljesen ismeretlen emberekkel is. Minden közvetlen volt. De mivel szerintem mi voltunk ott egyedül a nem-hollandok ezért már lassan azon voltam, hogy felírom magamra hogy „I don't speak dutch!”. Mindenki elkezdett beszélni hozzánk nekünk meg fogalmunk sem volt hogy hogy mit mondanak. Persze Markék gondoskodtak róla hogy jól érezzük magunkat. Folyamatosan vették nekünk a söröket. Aztán olyan este 9 körül kezdett miden honnan kiürülni a nép. Ez azért volt hogy mindenki hazamegy időben és ki tudja pihenni magát mert másnap: hétfő reggel – munka. Olyan 9 körül mi is felültünk egy buszra és hazamentünk. Ez az elő-karnevál egyébként a márciusi nagy többnapos karneválnak volt az előzménye. Akkor állítólag a térség legnagyobb bulijai lesznek hasonló őrültségekkel. Eddig mindenki azt mondta, hogy ez egy olyan dolog amit nem szabad kihagyni és hogy muszáj beöltözni. Már nagyon várom.

Hétköznap egyébként főleg szerdánként megyünk bulizni mert akkor vannak az NHTV-seknek szervezett bulik. Most is volt egy „Asia sensation” party. Ázsia témájúra volt feldíszítve a hely meg olyan italokat is lehetett venni. Mivel ez is Compassos szervezésű volt, nagyon sok mindenkit ismertünk és elég jól sikerült. Sajnos korán haza kellett mennem mert másnap reggeltől kezdve gyakorlataim voltak és nem akartam használhatatlan lenni. A biciklivel közlekedés a bulikba most már elég jól megy. Csak az elején volt nagyon furcsa de itt már annyira hozzászoktam. És egyébként nagyon praktikus: gyors és ingyen van.

Tegnap meg Hágában voltunk. Na ez egy elég vicces sztori. Van itt az épületben egy német srác: Simon. Róla már írtam, ő az aki a Handy man-ünk a lakásban. Ő csinálta meg a függönyömet meg a tvnket. Na vele már elég jóban vagyunk mert ő is általában egész nap a könyvtárban csövel. Tegnap délután pont azon gondolkodtam hogy mit is kéne csinálni a hétvégén. Simon ott ült mellettem és mondta hogy épp Thomassal beszél facebookon. (Thomas itt tanult Bredában, volt a BGFen Erasmussal és múlt hétvégén meglátogatta Simont és mi is megismertük) Na és ő mondta hogy Hágában lesz egy buli és hogyha van kedvünk akkor menjünk el. Azt tudni kell hogy Thomas egy olyan szervezettel dolgozik együtt akik siket embereknek szerveznek bulikat. Ilyen főleg Hollandiában létezik, de neki a célja hogy kiköltözik Ausztráliába és ott fog ilyen rendezvényeket csinálni. Na tegnap egy ilyenre mentünk el Hágába. Simonnak van itt kocsija úgyhogy Bettivel karöltve hárman elutaztunk. Kb 1 óra út volt. A buli maga nagyon érdekes volt. Ugye akiknek ez az egész buli szervezve van nem hallják a zenét ezért a többi érzékszervükön keresztül próbálták érzékelni a ritmust: Volt ilyen vibráló táncparkett ami a különböző basszusokra különbözően vibrált a lábunk alatt. És így érezték a ritmust. A fények is érzékeltették a zene hangulatát és különféle illatokat kevertek a levegőbe szélgép segítségével, azt is állítólag a zenének megfelelően. Hogy az ötödik érzék se maradjon ki lányok járkáltak körbe és különböző intenzív ízű italokat és ételeket kínáltak az embereknek. Nagyon örülök, hogy elmentem mert nem sok ilyen élményben lehet része az embernek. Persze elképzelésem sincs milyen a hatás azoknál akik tényleg semmit nem hallanak mert mi végig hallottuk a zenét. A legszebb az egészben az volt ahogy ezek az emberek olyan önfeledten táncoltak mintha tényleg hallanák a zenét. És egy csomót beszélgettem erről Thomassal és mondta, hogy persze nem olcsó összehozni egy ilyen estét de hogy egy csomó cég száll be segíteni. Mondta, hogy gondolkozik azon hogy egy ilyen bulit összehozzon Budapesten is. Hát szóval nagyon jól sikerült a tegnap esténk is. Hágából sokat nem láttunk. Bár nagyon emlékezet Amsterdamra. Ugyanúgy a kis csatornák mindenfelé, na meg véletlenül a piros lámpás negyedbe is betévedtünk:D. Na de ide még tuti visszamegyek. Tényleg tegnap jöttem rá hogy olyan kicsi ez az ország, hogy nem nagyon vannak távolságok. Főleg ha van az embernek kocsival rendelkező barátja :)

Na most egy kicsit sokat írtam a bulikról. Majd legközelebb az iskoláról is mesélek még. Na meg képek azok jönnek jönnek!

Petra