Sziasztok!
Először is bocsánatot szeretnék kérni mert elég sokáig nem jelentkeztem. Ennek több oka is van. Eléggé elfoglalt voltam az utóbbi hetekben és túl lusta voltam nekiülni és leírni mindent, mert hát igen történt egy-két dolog az elmúlt hónapban. Most vasárnap délután van, mindenki tanul (nekem nem kell most), én kitakarítottam a lakást, mostam és most úgy döntöttem ideje írni valamit a blogba is. Úgyhogy felkészítek mindenkit: most van időm és energiám, hogy idevarázsoljak egy kisregényt. Szóval, hol is kezdjem...
Talán az elmúlt hónap legfontosabb eseménye itt Bredában a karnevál volt. De hogy ez mit is jelent valójában azt talán egy újságcikk fogalmazta meg a legjobban amit egyik nap olvastam. A cikk címe: „Four days of complete madness” azaz „Négy nap teljes őrület”. És a cikk: „ Amikor a belvárosban sétálsz és hirtelen nevetségesen részeg nyuszikkal, kalózokkal, superman-ekkel vagy épp sétáló tamponokkal vagy körülvéve akik totál idiótán viselkednek, és neked ötleted sincs mi történik, ne hidd azt hogy paranoiás lettél – ez csak az évnek az a része amikor az őrültségnek nincsenek határai, amikor a sör egyenlő a vízzel és amikor mindenki a barátod....igen, 4 nap teljes őrület: ez a Karnevál!!” És igen: ez nem egy átlagos farsangi buli otthon. Ez nem velencei karnevál amikor a turisták nézik ahogy a helyiek kulturáltan felöltözve mennek végig az utcákon. Ez egy olyan szokás amit egyszer az életben át kell élni hogyha van rá lehetőség. Azért megpróbálom rendesen visszaadni az élményt itt. Négy napon keresztül éjjel nappal folyamatos buli volt a belvárosban. Minden pub, étterem vagy szórakozóhely nyitva és természetesen csak azokat engedték be akiken valamilyen jelmez volt. De nem is volt szükséges figyelni mert nem lehetett látni olyat az utcán aki nem viselt volna valami szokatlant. Amikor sétáltunk az utcákon olyan érzés volt minthogyha valami világvége party lenne, mindenki úgy ünnepelt mintha az lenne az utolsó. Kint az utcákon is ment hangosan a zene és ott is táncoltak, énekeltek. A korosztály behatárolhatatlan: szintén a legkisebb gyerekektől a legidősebbekig mindenki bulizott. Mi is természetesen minden este ott voltunk és részt vettünk a mulatságban. Csütörtökön már elkezdtük bár akkor még csak egy házibuli volt de már mindenki beöltözve ment. Aztán a többi napon általában valakinél gyülekeztünk aztán olyan 11 körül be a városba és hajnalig ott voltunk. A bárokban általában holland zene szólt ami valahogy a lakodalmas és a hütte zene keveréke. Az elején még annyira nem élveztem de miután már a szövegét is és a táncát is megtanultuk egy-egy zenének akkor már szinte mi kértük, hogy adják le. Csütörtöktől hétfőig minden egyes este megünnepeltük a karnevált. Képeket tettem fel sokat facebookra de egy-kettőt ide is töltök majd fel. Hétfőn napközben is bent voltunk mert akkor volt a fő nap. Ment a felvonulás, különbözően feldíszített, elkészített kocsik mentek végig a városon. Szerencsénk volt mert végig olyan jó idő volt hogy napszemüveget kellett húzni és kabát nélkül lehetett sétálgatni. Kedd estére olyan kimerült voltam, hogy nem tudtam sehova menni. Igaz ezzel mindenki így volt úgyhogy lehetőség se lett volna. De aznap este már éreztem, hogy hiányzik az egész. Ez a négy nap tényleg olyan volt amiért már megérte kijönni Hollandiába.
Hogyha már az ünneplésnél tartunk. Erasmuson vagyok amire a legjobb jelző: international. Meg nem tudnám mondani, hogy hány országból vannak itt diákok mindenki más és más szokásokkal ünnepekkel. Március 17-én meg is tapasztaltuk ezt. Két fontos ünnep is zajlott aznap a világban. Olaszország most lett 150 éves, és Szent Patrik napot ünnepelt egész Írország (na meg persze az egész világ). Ezt mi sem hagyhattuk ki úgyhogy egy vegyes estét csaptunk magunknak. Először Claudia áthívott minket, koccintottunk egyet az olaszokra egy nagyon finom olasz borral aztán fogtuk magunkat és elmentünk a legjobb olasz étterembe a városban. Az összes pincér és szakács olasz származású volt úgyhogy Claudia nagyon élvezte hogy végül olaszul beszélhet. Meg kell mondjam én is élveztem hiszen megértettem miről beszéltek (igaz megszólalni nem nagyon tudtam és miután „Grazie” helyett „Gracias”-t mondtam, már nem is nagyon mertem.) Na ez van ha az ember egyszerre 3 nyelvet tanul. Kicsit össze is vagyok most zavarodva. De legalább az angol jól megy. Azt már nem tudják kiverni a fejemből. Legnagyobb meglepetésünkre az egyik pincér rájött az akcentusunkból, hogy magyarok vagyunk és elkezdett magyar szavakat mondogatni majd elénekelte nekünk a „Mókuska mókuska felmászott a fára” c. dalocskát. Persze azt is kifejtette hogy mennyire szereti Magyarországot, hányszor és hány helyen járt már. Ezt mindig is nagyon jó érzés hallani. Miután mozdulni sem bírtunk a hatalmas pizzától, fogtuk magunkat és elmentünk az Eramsus házba (ez a neve annak a helynek ahol csak Erasmusos diákok laknak. Minden bulit ott kezdünk az lett a törzshely:)) ahol Emma az ír lány szervezett egy kis Szent Patrik napi mulatságot. Természetesen mindenki zöldben volt, kaptunk az arcunka zöld lóherét, valami speciális innivalót ittunk és megtanultunk különböző ír táncokat. A hangulat nagyon jó volt úgyhogy 11 körül eldöntöttük hogy bemegyünk a belvárosba az Irish pub-ba ahol folytatjuk a bulit. A terv jó volt de hogy mégse menjen miden olyan egyszerűen történt egy kisebb incidens. Kicsit szétszakadt a társaság mi elöl mentünk de csak toltuk a bicajt mert sok embernek nem volt. Egyszer csak azt látom hogy páran a csapatból iszonyat módon sprintelnek az utca másik végén miközben valaki kiabál. Először azt hittem hogy valamit játszanak, mindenki ott állt nem értette mi történik. Aztán szerencsére Eminek a másik magyar lánynak leesett a dolog és elkezdett kiabálni a fiúknak akik velünk voltak hogy ragadjanak biciklit és menjenek a többiek után mert kirabolták őket. A reakció idő kicsit hosszabb volt már mindenkinél de végül 2 fiú felpattant 2 másik lány bicikliére és elindultak. Később kiderült, hogy mi is történt: 4en sétáltak az utcán lemaradva amikor egy tag hátulról jött és kikapta az egyik lány kezéből a pénztárcáját és elkezdett vele rohanni. Persze mindenki utána de elég gyorsan futott. A tolvaj szerencsétlenségére nem tudta, hogy mind együtt vagyunk és hogy bicikli is van nálunk ezért egy kisebb üldözés után Florin (román srác) utolérte a férfit, leugrott a bicajról egyenesen a tag hátára és leterítette a földre. Egy kis dulakodás ez-az, de aztán odaért mindenki és le tudták fogni rendesen. Szerencsére meg lett minden, a lányok kihívták a rendőrséget. Utólag már csak nevettünk az egészen viszont a nem vicces része az az volt hogy a fél csapatnak be kellett menni az őrsre hogy felvegyék a jegyzőkönyvet. Ami több óráig eltartott így csak páran érkeztünk meg a szórakozóhelyre. Szerencsére én nem láttam mi volt, elég távol voltam az eseményektől így nekem nem kellett bemennem. Olyan 2 óra körül végül mindenki megérkezett, és sikerült megünnepelni Szent Patrikot is és persze Florin-t is aki azóta is a csapat hőse :D
Akár hiszitek akár nem, nem csak bulikból áll itt az élet. De persze a társasági lét mindig azzal kapcsolódik össze. De emellett sok más elfoglaltságom is akad ami teljesen kitölti a napjaimat. Nincs sok időm unatkozni az tény. Először is iskolába járok. Igaz nincs sok órám de azért rendesen bejárok, meg miden hétre beadandók, házi feladatok szóval elég melós. Ráadásul közeledik a vizsga hét. Az első negyed év vége ami vizsgákkal zárul, majd a következő negyed év amikor is új tárgyak lesznek. De ez még messze van. Egyenlőre szorul a hurok el kéne kezdeni tanulgatni. A másik elfoglaltságom mostanában a kondi. Vettem féléves bérletet. A kondi itt van az utca végén úgyhogy amikor gondolok egyet itthon átöltözök, eltekerek majd edzek egyet. Nagyon jó mert rendesen felszerelt és már tudom mikor van csúcs idő amikor nincs szabad gép úgyhogy akkor nem is megyek. Minden este vannak különféle órák is. Zumba, fitnesz, kickbox...stb. Ezekre ingyen be lehet járni akinek van bérlete. Nagyon jó és nagyon megéri. Mostanában a késő délutánjaim ezzel telnek. A harmadik elfoglaltság: munka. Igen találtam munkát és végül sikerült elintézni minden papírmunkát úgyhogy most már hivatalosan is a Promese CD gyárban dolgozok :D Huhh hát ez elég jól hangzott. Ez egy olyan hely ahol sok diák dolgozik köztük sok ismerősöm. 4 órás shift-ek vannak. Minden héten én dönthetem el mikor szeretnék dolgozni. A meló az semmi megerőltető. Cd-ket kell pakolgatni, felcímkézni, papirokat csoportosítani. Mondhatni elég unalmas de én elvagyok vele mert a szünetekben beszélgetünk, munka közben meg gondolkozok az élet nagy dolgairól :) Szóval eléggé besűrűsödtek a napjaim amit nem bánok egyáltalán. Zajlik az élet és nagyon szeretem. A szobámat annyira jól feldíszítettem hogy most már konkrétan hiányozni fog. Az utazgatásokat még nem nagyon döntöttük el. Azt tudom hogy nem fogok hazamenni csak majd a július elején. Ez azért van mert felmentek a repjegy árak és inkább másra költöm azt a pénzt. Most hétvégén jönnek anyáék úgyhogy irány Dél-Hollandia. Sok sok felfedezésre váró hely van, majd írok arról is. De addig is Breda és gyönyörű idő. Mondjuk ezt nem mindig mondhatom el de az elmúlt napokban olyan szépen sütött a nap hogy kint fagyiztunk a füvön a lányokkal. Már a virágok is mindenhol nyílnak (a szobámba is vettem, most azt neveletem). Nem kérünk több esőt, csak sok sok meleget :)
Na azt hiszem már ennyi elég is. Majd igyekszem sűrűbben jelentkezni! Képek meg hamarosan.
Petra
